Prológus

Tizennyolc 

 Egyszer mindenki életében eljön az a nap, amikor egy szempillantás alatt lesz önfejű, lázadozó tinédzserből felnőtt. Mikor kirepül a családi fészekből, hogy egy új helyre költözhessen, új emberekkel ismerkedhessen, és megalapozhassa a jövőjét.

 Nos, ez az idő, amikor a lázadozó kis gimis, egy nyár alatt komoly egyetemistává válik, nekem is eljött.

 A bemutatkozásomat kezdhetném úgy is, ahogy manapság mindenki szokta: "... vagyok, egy átlagos 18 éves lány blá- blá- blá..." , de egyáltalán nem fogom így kezdeni, mivel ez még a múltszázad elején volt divat, és mivel nem tartom magamat átlagosnak.

 Colorado állam Littleton nevű városában láttam meg a napvilágot, majd cseperedtem fel, és váltam valakivé, a Death Agony nevezetű rockot és metált játszó együttesünknek hála, amit a bátyám, Eric és két barátja Oliver és Adam alapítottak 2003 körül, mikor az udvarunkon levő seprűkkel kezdtek "gitározni" és a kukákon dobolni.

 Aztán 2004 karácsonyán mind megkapták a hőn áhított hangszereiket: Eric egy basszusgitárt, Adam egy ritmusgitárt, és Oliver egy dobszerkót. Attól a naptól kezdve le sem tették a kezükből sem a gitárt, sem a dobverőt.

 Egy idő után aztán rájöttek, hogy az együttes két okból nem működik. Az első ok az volt, hogy nem tudtak játszani a hangszereken, a második pedig az, hogy nincs énekesük. E két ok kijavítása gyanánt kezdtek tanárhoz járni, és énekest keresni. Az első akció sikerrel is járt. A fiúk egész jól megtanultak játszani, ám az énekesek sajnos nem igen tolongtak az idézőjeles próbatermük előtt, ami Oliver nagymamájának garázsa volt. Süket a néni, így akármilyen hangosan játszhatnak, ő úgysem hallja meg. De azt azért nem állítom, hogy a szomszédok néha- néha nem kergetik meg leendő rocksztárjainkat egy-egy serpenyővel, vagy jobb esetben seprűvel.

 Így, mivel senki sem jelentkezett, drága bátyám engem rakott be a mikrofon mögé. Engem, egy nyolc éves kislányt, aki azt sem tudta még akkoriban mi is a különbség a felső és alsó dó közt.

 Előre csak a boci- boci tarka ment, ám idővel kezdtünk komolyabb számokat is előadni, és addig- addig gyakoroltunk, míg eljutottunk arra a szintre, ahol most állunk.

 Két Littleton-i koncert, egy Colorado Springs-i, és egy a Nebraska-i Lincolnban. Ezen kívül két szalagavatón, egy iskola szintű tehetségkutatón, és Adam nővérének esküvőjén is felléptünk.

 Milyen udvariatlan is vagyok, be sem mutatkoztam. A nevem Linette Henderson, ma még egyetemi hallgató, de kis idő múlva Los Angeles leghíresebb rock dívája.

 Mindig is az volt az álmom, hogy a fősuli elvégzése után berobbanhassak a zeneiparba, a Death Agonyval együtt, legyen néhány arany és platina lemezünk, induljunk világturnéra, és minden alkalommal tomboljon a közönség a nézőtéren.

   Ez a terv jól is haladt, egészen addig, amíg ...